. . . és tíz, amit különösen igen.
Hogy is volt?... Valahogy úgy, hogy kaptam egy Tankcsapda-számot tőle, már nem is először. Még jó, hogy - mondtam - nem abból a háromból valamelyiket, amelyiket pont nem csípem. Mert hogy melyek is azok?... Vagyis hát kettő van, amit nem, és van még egy, amivel... Hát, valami egészen más történt. Mindjárt el is mondom, mi is volt azzal. Na meg aztán, hogy ne ácsorogjanak pont ezek itt, önmagukban: melyik az a tíz, amelyiket meg a legjobban bírok?
a legeslegutolsó helyezett: Nem kell semmi
iszom a kávémat iszom a kólát
és várom a percet várom az órát
amikor azt csinálok végre amit akarok
és nem érdekel már többé
csak a buli meg a pia meg a haverok
Rég nem vagyok már tizenhat éves. Az a helyzet, hogy Lukács sem. Hiába szeretne néha az lenni. (Vagy csak mintha.) Egyik kommentelő fogalmazta meg találóan, kb. úgy, hogy szar lehet negyvenvalahány évesen tizenéveseknek szánt dalszövegeket írni. Nem is lett volna szükséges szerintem. Hagyjuk már.
a negatív ezüstérmes: Örökké tart
de ha magadba nézel és azt látod
hogy a szíved tiszta
akkor jó az út amin jársz és
többé
ne is fordulj vissza
Jahhjj. Közhelyes, üres, lagymatag. És még rádiókban-agyonjátszott is. Ők is megunták.
igenis bírom, csak-csak, van vele mégis valami: Egyszerű dal
valami szomorú dallam
hangjai halkan
kísértenek éjszakákon át
velem vannak
és együtt
dúdolgatjuk
a halál dalát
Ezzel meg, kérem szépen, egyik nyáron az a sajnálatos eset történt, hogy ugyan nagyon jó szám, szép momentum Kurt-nek, meg minden, de voltunk öcsémmel meg a bociszeművel egy fonyódi táborban, és ott az egyik csaj, aki azt hitte, nagyon jól tud énekelni (vagyis hogy alaptalanul volt nagyon meggyőződve róla), és folyton gitároztatta az egyik gyereket (az úgy konkrétan jó lett volna, ha gitározik, és mind-mind éneklünk, de nem, a srác gitározott és ő énekelt, ennyi; mindig az is szólt, amit ő akart), és az Egyszerű dalt valami kismilliócsillámtrilliárdszámtalanszor volt szerencsém hallani az ő fahangú interpretálásban, és ki tudtam volna futtatni a világból: őt is, ezt a dalt is, meg az összes többi dalát is. Hú, de nem hallgattam meg még évekig. Hát bocs. De azért már kezd visszatérni hozzám.
aztán, egy best of lemezt a keverőpultra helyezve...
tizedik helyezett: Minden szó
az éjszaka újra az úton ér
ez már egy
másik állomás
a ködöt is
elfújta a szél
bennem nincs több vallomás
Én ezt nem tudom, átéltem-e már, lehet, hogy igen, lehet, hogy csak azt hiszem, de valahol érzem, mik kavarognak a narrátornak vagy kinek a fejében, azon a hideg hajnalon, a kajáldánál; de tény, hogy ezt minden lánynál meghallgattam már, akiket eddig el akartam felejteni. Egyszerű, nem is túl hosszú, de ütős.
kilencedik helyezett: Aki nem vak
a keresztet
mindenki hordja
a civilizáció
babylon-tornya
épül
aztán
összedől végül
Szintén nem túl bonyolult szöveg, de annál megfelelőbb szavak vannak összepakolva, tökéletesen átad valami apokaliptikus rémképet a világról, azon belül nagyban Agyarországról is, nagyon kegyetlen és erős.
nyolcadik helyezett: Múlik
kérdésre kérdés
igazi válaszok helyett
hazugságok
elég hülye egy érzés
hogy mellém helyetted
senkit nem találok
Na most ez egy érdekes történet: erről tudom, hogy még nem éltem át, vagy csak itt már nem emlékszem, hogy átéltem volna (pedig sokféle vergődést átéltem már, de ilyen régihez-visszatérőset még nem hiszem), valahogy mégis tetszett mindig is, a tőlük szokatlan, de annál szebb intrótól, valami bíbor varázslat van benne, meg amolyan nyugodt-erő - aztán történt egyszer, egy december 29-ei napon, évekkel ezelőtt, szilveszter előtt, hogy a jópofával, miután a többiek már mind hazamentek, még benn maradtunk a városban és elmentünk a hóba-fagyott Stefánia játszótérre, és ott találkoztam a hippiszépséggel, akit hosszú évekig a Szegeden született lányok legszebbjének könyveltem el (ma már nem tudnám kapásból megmondani, ki az), és azon az estén tökre belemászott a fejembe, de meg sem szólítottam, meg semmi közöm nem is lett hozzá azóta sem. Most is csak annyi, hogy ide jár a BTK-ára, a Jatéban a roxfortos bemutatta, csak úgy, mellékesen, meg együtt tesiztünk, és néha köszönünk, de ennyi. Nem is érdekel, semmi közöm hozzá. De ahogy néztem őt, tizenvalahány évesen, a kis kilencedikest, pont ez az intró motoszkált bennem, hangosan, és nem tudtam, miért. Csak egy jó kis sugallat. Aztán egy ilyesmi dalt akartam megírni róla, próbálkoztam-próbálkoztam, de aztán, később, amikor évekkel később megérett erre az ihlet, inkább a történetet verseltem meg. Hát így volt. Azóta se tudja.
Aztán amikor azon a balladán dolgoztam, újabb furcsa dolog történt: épp ezt a dalt linkelte be, magánál, valamiért, talán csak úgy, talán nem csak úgy, a tündérke. (Aki pedig a hajdúság születteiből a legszebb - minimum onnan.) És majdnem odakommenteltem valamit, hogy ezt az egybeesést, nekem is ez járt a fejemben, majd elmesélem, valami ilyesmit. Akkor persze még nem érdekelt mint nő, eleve beszéltem vele ki csajügyeket. Na, hát nem tudom, miért is nem írtam, valószínűleg nehezen tudtam volna pár szóban érthetően elmondani, mert valljuk be, tényleg bonyolult, hogy egy intró, amit ismersz, csak úgy megszólal a fejedben, olyankor, amikor a dal maga nem is arról szól, mint amihez kötni kezded. Én sem értem igazán, hogyhogy így volt.
hetedik helyezett: Magzat a méhben
vak vagyok aki így is
mindig mindent lát
engem is
a rabszolgák
szültek rabszolgának
nincs mit vesztenem
mitől féljek hát
Kaotikus, vad, emberverős, rendőrgázos. Brutális, és valahol komisz.
hatodik helyezett: Rock and Rollnak hívott
de így sem érzem jobban magam
és úgyse voltam rosszul
az utolsó golyót játszom
de ez a játék nem túl hosszú
No, lám, milyen jó kis lemez lett ez, hogy már megint erről. És lesz is még. Anno, amikor az első Csapda-konci közeledett (a boszi hívott el, aki akkoriban volt az én kis gimibéli, önjelölt, rockzenei- és sorozatnézési, kvázi-nővérem-mentorom), és már le volt zsírozva, hogy megyünk a kannal és az észosztóval (akkor még jóbarátok voltak), és nekiálltam hallgatni az Élni vagy égni-előtti, addig még nem ismert albumokat, ezt tök hamar beadta a lejátszó véletlenszerű beállítása, és rögtön meg is tetszett, nagyon. Valahol fejben összekötöm azokkal a kamaszkori péntek estékkel, amiket a Roosevelten töltöttünk, félédes vörösborozva, meg van benne vörös nő is, meg olyan, mintha vihar tombolna benne, pedig ki sincs mondva. Nagyon adja.
ötödik helyezett: Tedd meg a kedvemért
ha el akarsz kapni ülj fel az első gépre
menj föl északra aztán gyere le délre
a nyugat nyugodt ha távol van kelet
valahol majd
összefutok veled
Mert egyszerűen faszagyerekes és kész.
negyedik helyezett: A rock and roll rugója
nyitva az ajtó
bennem a hajtómű a
fordulatszámot elérte
mondom a helyet
de most a múltkori helyett
máshova menj el érte
aztán a cuccot hozd el
de rendesen oszd el
a szemetet ne én szívjam
Ezt szerintem nem kell bemutatni, vicces, ütős és berögzül az agyadba.
harmadik helyezett: A legjobb méreg
ez dzsungel
ez börtön
a 45-ösömet töltöm
ez az álom
ez az élet
lehet hogy most ér véget
Mer' az élet a legjobb méreg, azér'! Annyi minden benne van, egy egész életérzést belesűrítettek, és tele van frappáns dumákkal, na meg a lényeg mit sem változott, azóta sem, itt, kis hazánkban. Persze csak olyan punk'n'rollosan ábrázolva, a maguk módján.
második helyezett: Szabadon
alattam egy másik
világból több van
unalmasan ásít
próbáld meg jobban
csinálni a dolgod
ameddig hagylak
a végén vissza
majd úgyis a földnek adlak
Hogy is mondjam? Fennséges?... Csak ki kéne próbálni azt az ejtőernyőt!...
első helyezett: Meg kell halnom
ha az élet
amit élek
tetszik neked
gyere és
vedd el
Ezt meg, emlékszem, az igen jó ízlésű lelkes barátocskám mutatta meg, amikor a pocok szülinapja alkalmából bepálinkáztunk a zsugásékkal való akkor szokásos helyemen, egy újszegedi játszótér forgóján, és a mobilról nyomatott zenéket, köztük ezt is. Hát hogyhogy nem ismertem addig?... Annyira ütős, hogy nagyon. És ez is csupa társadalomkritika, vagy nem is tudom, anarchista fricska-sortűz, ezúttal még jobban kiragadva a lényeget.
Na, ennyi. Pénteken koncert.
Utolsó kommentek