„Mért nem telik erőmből nékem arra,
hogy olyan költő legyek, aki tetszik,...”
(Ladányi Mihály: Szabályos költemény)
Bár lennék néha én is inkább kikérdezett, szakértő
végre, valamiből, vagy szétment biszbaszokhoz szerelő,
podcastbe vendég, filmről, könyvről, tán megmondja, azért ő,
egy tárgy mestere, tudója, „címzetes tanszékvezető
egyetemi docens”, vagy ki is. Ki bevált köreit rója
régóta újra meg újra, éles címzéssel meghívja,
fogadásra, átadóra, hajbókoltja és -bókolója,
majd a pogácsákig a műsort vele csak végigbírja,
hogy vállukat, hát te is itt vagy, megint, összekoccantsa. –
De egyszer, lehet úgy is, pár öltő múlva, vagy ki tudja,
ők mondják ott, vissza-vizsgálva, hogy tán mégse halandzsa
volt, miket mondtunk, pár múltbeli nem-figyelt magunkfajta,
szakérthetnek rólunk is nyelvészek, szociológusok,
pszichológusok, pszichobiográfusok, na hát rajta,
valamiket, amikre amúgy ma rájönni nem tudok.
Utolsó kommentek