,,Én azalatt végig néztem őt, szót keresve arra a hártyára, mely az idő múlásával a valaha szeretett nőkön marad, mintha sosem hagytuk volna el vagy gyűlöltük volna igazán egymást, nem harcoltunk volna – egyszerűen csak elszakadtunk. Nem kellene, hogy túlságosan számítson, most, mikor már gyakorlatilag semmire sincs szavam, de az az igazság, hogy kiegyenlíthetetlen számlám van azzal a szóval, amelyet már évek óta nem bírok megtalálni. Mikor egy hajszálnyira van, bebújik egy láthatatlan repedésbe a falon. Aztán már sehogy sem lehet előcsalogatni. Ott marad egy névtelen vonzerő illata, az pedig, aminek nincs neve, rémisztő."
Utolsó kommentek