A gyűlöletkampánynak, amit a bevándorlók és a menekültek ellen kezdtek a nagyokosok nyomatni, akkor éreztem meg először igazán a hatását, amikor egy budai villamoson utazva megláttunk odakint egy csapat távol-keleti, SWAT-feliratú egyenruhás kommandós-szerűséget kiszállni egy nagy zöld katonai buszból, és egy mammer elkezdett háborogni.
„Hát ezek itt meg?!... Jézusmária!... Jaj-jaj!... Hát ezek meg mit keresnek itt?!... Már ezek is!... Tejóisten, mi folyik itt?!...”
Csak úgy egymagában nyomatta (egyedül is utazott, nem volt vele senki), de mégis hangosan, bele a vakvilágba, tulajdonképpen nekünk üzenve, a többi villamosozónak. Aztán vigyorgott, mintha egyet értenénk (pedig mind kifejezetten kínosan néztünk egymásra, vagy csak lehajtottuk a fejünket) és most csinálná nekünk a show-t, ő csak tovább nyomatta:
„Na, ezeket is etethetem!... Na!... Ezeket is én fogom eltartani!...”
Kedves rasszista nénim. Először is, nem ezeket, hanem őket. Másodszor, – már csak a katonásságukból ítélve is – ők nyilván nem ok nélkül vannak itt, és nagy valószínűséggel nem terroristákról van szó, különben nem lennének számodra is ilyen feltűnőek. Persze én se tudom, miért voltak/vannak itt, de ha erre nem gondoltál, bizonyára valami feladatot végeznek, sőt, valami segítséget is nyújthatnak, de azt is meg merem kockáztatni: lehet, hogy segítségnyújtásukkal valahol közvetetten pont a te segged is védik. Ehhez mit szólsz? És harmadszor, etetni valószínűleg nem te eteted őket, hacsak nem konyhásnéniként dolgozol a laktanyán. De ezt sem hiszem, különben nem érnél rá ennyire rajtuk pampogni. Meg a propaganda napi zabálásával a – talán már amúgy is eleve meglévő – gyűlölködésedet és előítéletességedet tovább táplálni. De sok szerencsét, jó utat továbbra is.
Utolsó kommentek