Szét lehetne folyni itt már. Azt hiszem. Elhagyni semmiknek-vetett pózaim. A részletek, mik ma is, a farvizen, velem úsztak (belép még pár kósza rím), már gyöngyökként a párnámon gurulnak, és hogy hová, nem érzem. Sem helyzetem. Csak véget, mibe tetteim szorulnak, és holnapot, -utánt, hogy „majd…
Egy-egy versben, végül, egészben, ha készen:
ott mindig van külön Nap, és mindig van Hold.Mindig van egy mindig, és mindig egy soha.A láthatók, vagy csak miket sejtés felold,telt krétafolt, vagy üres lap, hogy fesd oda.
Díszletnek hívom. És elérni, azt mégsem,nem lehet másnak: kívül,…
Utolsó kommentek