„Hát mit csináltál, Bence? Hogy lehet ilyen részegnek lenni főgólyaként? Felnőtt ember vagy!...”
- mondta az elnök úr, fel se emelve a hangját, de annál súlyosabb tekintettel, kioktató szemekkel, és, lásd be, teljesen igaza volt. Ilyeneket nem lehet már. Jó, két évvel ezelőtt meg ő volt a gólyatábor egyik legrészegebbje, te meg az egyik legjózanabbja, de hát nem volt akaratképtelen, lehetett vele mit kezdeni, nem volt totál hülye, sőt, szórakoztató volt, ahogy tartotta maga előtt a mikrofont, és negyvenkétezer-ötszázhuszonhatszor elsütötte ugyanazt a poént.
(Hogy jön le az oroszlán a hegyről? – Hát csak úgy lájön!)
Meg olyan is volt, hogy a SZTEAge-be beállított valami ünnepségről, öltönyben, tökrészegen, és azt hadoválta, hogy „te is államis vagy? Akkor biztos a te pénzedet is lenyúltuk! Mindenki azt mondja, hogy lenyúljuk a pénzeteket, és mindenki utál minket! Te is biztos utálsz minket!” Ez egy egészen másik történet, a lényege csak annyi, ő is volt már bebaszva, mindenki járt már így. De te most így…? Na, nem kell ez, a kamaszkornak vége, kétszer is, huszonegy évesen ne idd már le többet ennyire magad, nem vagy te Lindsay Lohan, se Stohl Buci. Nagyapád nem hagyta abba idejében az ivást, gondolj csak bele, nem kéne a te unokáidnak ugyanilyen jeleneteket látnia. Nincs több hatos szintű berúgás, sőt, ötös se legyen, szánalmas az is, legyen ez az utolsó, ami most volt. Ráadásul ez az utolsó még lopással is végződött, jobb, ha ez a sajnálatos tanulság koronázza meg alkohol-pályafutásod, most már lezárásképpen.
– Isten nem ver bottal, ugyebár – folytatta atyai súlykolását az elnök – És látott így is lett. Én megmondom őszintén, annak, hogy téged végül kizsebeltek, most az egyszer örülök. Van miből megtanulni a leckét.
És basszus, ebben is igaza van. A katonásnak is az lehetett az utolsó seggrészeg alkalma, mikor úgy végződött a dolog, hogy acélbetétes rockerarcok a SZIN bejáratánál megverték!...
Aztán mik voltak még a legdurvábbak? A két hányós, az mindenképpen belefér ebbe a gonosz hadisorba. Mert ugyebár te elalvós részeg voltál, (igen, VOLTÁL!) nem hányós. De az első, és ugye most már az egyik legdurvábbnak nyilváníttatott berúgás hányós volt, konkrétan nagytesód haverját, a faszagyereket festékvödrözted le az utolsó buszon. Le is szálltatok, jobbnak láttátok. Aztán valamiért úgy emlékeztél, leszállítottak titeket, úgy kerültetek le, és a Garabonciásban jóval később így is mesélted el az esetet nagytesód egyik exének, Miss Dévaványának. No, hát a többi következmény sem volt egyszerű, mert faterodnak kellett kivennie a kontaktlencsédet, az utsó buszra való futás pedig kétszeres elesést okozott, aminek következtében meg vérzett a könyököd meg a két térded, és két hétig gézzel le is voltak kötözve, amiért tesi alóli felmentés is járt, annyira fájt úgyis a mozgolódás. „Bebasztál és elestél, mi?”, kérdezte a bajszos tesitanár, és basszus tényleg, hogy kitalálta a több évtizednyi alkohol-tapasztalatával az öreg!... Ahogy pedig kezdődött? Boban Markovic lépett föl a Tisza parton, amihez eleve alkohol kell, egyszerűen társul az arra való mulatáshoz a beivás, meg suli első hetét is zártátok, és tudtátok, milyen borzalmaknak néztek elébe, meg a bociszemű is féltékenykedett a boszi haveroddal szemben, amiért meg fölbaszódtál, nem bírtad a megjegyzéseit. Hát ezek meg jól összehozták az estét, és előkaparintották a kétszer két liter legaljább fehér tablettásokat. Mennyit ihattál meg? Majdnem másfél üveget? Azt mondták. Mikor felálltál, alig láttad a vegyészéket, csak homályosan. A vegyész azt mondja különben, csoda, hogy feljutottál arra az első buszra, „a jóisten segített neked akkor, hogy nem csapott el.” És ezt a fehér tablettás okozta, amitől azóta is undorodsz. Aztán mégis megint ittál olyat a gólyatáborban, azon a vészes berúgós estén.
A másik hányós-durva? Amikor taxi vitt haza Zsombóra, jóformán a szőke srác alapozós lakásbulijáról. Pontosabban valamikor utána, az utcáról, amikor már nem tudtak mit kezdeni veled. Szakestre indultatok, és úgy nem jutottál le, hogy a nagykirály mellett te voltál a másik szervezője. Faterod fogadott a kanapénál, amint felébredtél – konkrétan a rendezőlánnyal csevegtél a kanapén, when you were drunking, és hopp, hazateleportál. A fater szerint a taxiból kiszállva mindent kihánytál, ami csak található lehetett benned. Nem mentél dolgozni aznap, meg a délutáni órára se. De a szobrásztanár, aki dolgoztatott volna aznap, telefonon beajánlotta azért az azóta is örökké használatos másnaposságra-limonádé-módszert. Kösz szépen.
Nem tudni, aznap este hánytál-e, emlékek szerint nem, de az is mindenképp a legdurvábbak között van, ami detox-szal végződött. Legalább is egy kórházi ágyon ébredtél, tuti biztos végrehajtottak rajtad valami olyasmit. Tőled jobbra egy részegséget-kipihenő, bajszos, kopaszodó öregember, balra másik két lecsúszott öreg fazon, az ajtóban megjelenik egy szőke doktor bá, Schwarzwald Klinikbe való, azt mondja, jó reggelt, jól vagy-e, meg hogy hol veheted át a cuccaid, és hogy itt az esti vizsgálat papírja. Rajta meg hogy az illető pupillái mire hogy reagáltak, meg hogy a nevedet meg tudtad mondani, hogy hova jársz iskolába, azt már nem, vagy valami ilyesmi, egyszer nézted csak meg, és itthon olyan gyorsan széttépted és dobtad ki a kukába, mint még semmit. Most már mindegy, felőled megtudhatják már innen. Csak akkor nem hiányzott ez is. Volt egy seb a szád alatt meg a homlokodon (Harry Potter, ha, ha), azt nem lehetett eltitkolni, elestem, igen, de bekamuzni még annyit bekamuztál, hogy a jópofánál aludtál. Hisz’ vele voltál koncerten. De hát arra persze nem lehetett mit bekamuzni magának a jópofának, mit csináltál, miután berúgtál (nem nagyon emlékeztél rá, utolsó emlék, hogy egy vadidegen tinilánykát ölelgetsz a ruhatárnál), és hogy hol aludtál. Na nem baj, a barátaid már tudják, hogy ez lett a helyzet.
A többi már nem olyan durva, mint ezek, de azokból is voltak, kétszer-háromszor, hogy hánytál, de nem sérültél meg, meg a többség olyan volt, hogy nem hánytál, és nem is sérültél meg, de annyi biztos, hogy nem ért az a pofon, hogy kiraboltak volna, és már soha többé nem is fog, se sérülés, se hányás, se magatehetetlenség, sem ész-elmenés, se semmi. És ennek nagyon is itt az ideje.
Utolsó kommentek