Négy világégtáj egy köztes origóján megállt egy alak, egyszer, egy pillanatban, sziklaszirt-szögek száz találkozásán, bolygók és csillagok koordinátarendszerén, körülnézett és valamit összeállni érzett, magában is és kívül szerteszét, ahogy egyszer minden semmi volt, és ahogy a minden az Egy…
A polcokon aznap petyhüdten, pihésen tengődtek a dorkók.Egy-két kéz járt csak arra, alibi-sétán őket tapogatva,majd magukra hagyva. Mintha másutt keresnék tovább az oly jót.De azon se voltak rajta. Olyan felfalt nap volt. Olyan gyatra.A szürke kedvre tuszkolt hétvégi pláza-színek, langyi…
Utolsó kommentek