Kék rajz
fut a kék, fut a kék,
kanyarog a lapon,
sebtelen papíron,
az üres alapon,
semmi-tájba tör be,
így görbe, úgy görbe,
fel görbe, le görbe,
kékségutat törve,
szabadon, szabadon,
már nem fehér lapom,
hajlítom, futtatom
hajszálnyi káoszom,
fut a kék, fut a kék,
kígyózik a lapon
amarra, emerre,
egy kerge grafikon,
vagy korcsolya karca,
vagy patak is, persze,
kicsurog kis lyukon,
nagy tavakig megy le,
hullámon kavicsom
kacsázna könnyeden,
kemény, ködös, kék, kék,
a bőr a véreren,
hajnali vonaton
határ messzi kékje,
bezárt királylánynak
a hajkölteménye,
augusztusi délkor
színes kapu alja,
különc alakoknak
képzelt kupolája,
fut a kék, fut a kék,
tekeregve lapon,
a fehér alapon
szabadon, szabadon
Arcrajz
Rajzoljunk egy kis arcot.
Másra úgyse figyelek.
Látom, hol merre tartok,
láttam arcot eleget.
húzok egy ívet, még egyet arra a tollal, az arcbőr
végett, itt van a húson, a csonton a bőr, feszül, egyben
rásimul, itt kezdődik hát ez az arc, vele szintúgy
innen látszik teljességben e lény, ha eggyé lesz
legvégül, ha kitárul a szempár, résnyire nyílik
majdani szája, ha látni fog erre a helyre, ránk néz
szürke szemén, ha kiindulnak száján a nem értett
szók, ha beszélni akarna mihozzánk, életet innen,
túl a vonáson, az elsőn túl kap majd, ez az arcél,
és itt hajlik az orra középen, a két kicsi lyukkal
lenn a tövében, ez egy nem túl nagy, túl kicsi orr sem,
egy nem túl kampós, görögös, sem túl egyenes, mert
ez se szabálytalan és mégse formaszabályos, ilyen mind,
mérték is lesz e orr, mert innen mérem a többit,
hozzárendelem én a szemeknek, a szájnak, a fülnek
majd a helyét, úgy, mint értékeket rendel a függvény,
és most itt feketélik a két szeme, két pocsolyás folt
pacc pacc
és mint két kupolát, boltívet emeljünk
még rá vastagon, és szemhéj és pilla is épül
szembogarán, és már húzom vonalát odalenn egy
szájnak, messzi madár alakú ez a száj, mosolyog már
ránk ez a száj, mi húsra vár, lassan nézni fog arcunk
ránk igazán, valahogy néz már ez az arc, ahogy néznek
szembe a nyakba ugró lányok, vagy tán ez a tekintet
száll a sötétbe, ha megkezdődnek az álmok, eképpen
hát összerakódik lassan a tintaszövődményből ez az
arc, és nem lesz a tolli valóság meztelen partú
ábra egészen, és megerősödik újra a fejnek
görbe vonása is, onnan épül a bőr meg a test is
már ezután, egy pontot választok ki az ívén,
ott valahol koponyája legalján, és lefelé így
indul meg nyaka, válla, s az is, mi papíron a ködben
rejlik csak, most egy szélső vonalát emelem meg
annak a nyaknak, megigézőbb egyre a forma, akár egy
bálványnak nyaka, úgy hajlik meg előttem a rajzon,
bálvány, szinte elémköp a látvány, úgy egy alak, négy
körmével belehánt - de a váll még hátravan, azt
kell folytatnom lent, az félkész, és domborul egy váll,
mint apró dombtető, egy finom ívvel elég, hogy
szép legyen végül a váll, és arrébb küldöm el úszni
tollam, felfele írjon a hullám, hát a hajat most
kezdem el, átölelik majd hosszú fodrai arcát,
körbeborítom a mázzal a lényem, már suhan is fel,
bukdácsolva a homlokon,
DURR
de valaki egy asztalra csapott
és a vonal meghágta útját
keresztülhúzott számítás
és az arc most félre
és össze és tönkre
és átszabott
és gnóm
és csorba
és ne már
és fuccs
és tropa
és kaputt
és torzó
Ne is nézz. Kihajolni nem bírsz.
Úgy születtél, hogy kisodródtál,
firka vagy, skicc, több sose voltál,
és nem lehetsz, ki engem alkot.
Utolsó kommentek