Két falat vagyok az új tányérodon, egy örökké-élő, meg egy csak amúgy. Úgy vegyelek szájra, és úgy végy szádba, hogy maradjon belőlem néhány proton, és mi szaftom, velőm volt, te szép kába, jóllakva, míg jön másik, ezzel aludj.
Ha elütött ez a villamos,
onnantól nem érek be arra az órára, majd a sulit be se fejezem, sőt, belőlem nem lesz senki sem: egyszer csak nem számítok élőnek, se gondolkodó lénynek, se érzőnek, a terveim se egyszer-még-eljövőnek, és többé nem is számíthatokemebből az ismert világunkból…
Nyugvórózsa, égőnarancs és vadvörös volt a vihar utáni felhősor a napban, szinte álomszerűen. Nem volt nálam fényképező, nem tudom megmutatni. Plusz basszus, erről is te jutsz eszembe, mint mostanra annyi másról. Csak mert olyan jókat fotózol. Ilyen lett egy sokszínű paneltömb is, Prágába…
Utolsó kommentek