,, Elmúlnak így az estjeim,nélküled, csillagom. "
( Váci Mihály: Nélküled )
Valaki mássá csak nélkülem leszek, és mivel ismersz, nélküled fogyhatnék idegenné. Bárki nélkül termeszek közt is ülhetnék, nem tudva, hogy hatnék még rájuk, ki tudja, nélkülünk talán ők pótolnak szebb világot.…
( Most csak a keze? Aztán jön más is? Látsszak, a rabja? Később a rács is? Közelkép először? Majd nagytotál? Mást is írtam: volt Pest, locsolás is – hát itt kezdem el? Bár mást datál a kezdet. De elkezdtem-e? Kezdek én? Van mit? Mintha ismert gerezdek falatnák…
Két kéz repked este-légben, oly későn, hogy nincs, ki ébren, mégis frissen, festve éppen, határidőn túl ne lépjen. Hogy a két kéz jót siessen, be is dobta feketéjét, pördül máris, mint rulettbe, felszikrázza fele éjét, s látni fürge piruettbe.
…
Hülye halak, de jó nektek. Csak pakkogtok fel-alá egész nap és semmi gondotok. Mikor térhetek végre meg közétek? Mikor kapcsolhatok én is ki, ugyanígy? Szorítsatok egy kis helyet,vissza magzatpózomhoz,az egyik odúban. Nyugi,egy-két kő árnya is elég lesz. Már sok volt a földgolyóból.
Utolsó kommentek