Egy apróbb kitérővel, azt hiszem, vissza kell térjek Larry Hagman bácsi november végi gyászhíréhez, már a tiszteletére legurított pohár whiskey-n túl - mert a Ewing család mindig whiskey-t ivott, ezt hamar meg lehetett jegyezni róluk!... Abból épültek fel a sorozatbeli esti jelenetek, hogy először megvacsoráztak, aztán összeültek-álltak a nappaliban, vacsiról egyből átsétálva oda, és ittak. Kész, soha egy ,,nézzük meg, mi van a tévében", vagy kártyázás, vagy valami, leálltak inni mind együtt. Na ez az egyik dolog, ami a tévénéző családjában elképzelhetetlen volt, és a rendszerváltáskor abban a csomagban, amiből a Magyar Televízió bevásárolhatott, hogy sorozatokat szerezzen, csupa ilyesmi újdonság, ízes idegenség várhatott őrá. Ennek részei voltak a Dallasból ily módon ellesett elképzelhetetlenségek is, gazdagékkal és azok szemétkedéseivel, és mindebben szervesen közrejátszott a Larry Hagman játszotta Jockey Ewing is.
,,Péntek van, Dallas van, Jockey-ék basznak az ablakban." Ezt a parádés mondókát még áltsuli másodikban is felemlegettük, pedig akkor már legalább két éve vége is volt a vetítésnek. Elsőre az jut eszembe a Dallasról, hogy ha péntek volt, és mivel csak egy tévé volt, akkor a Dallast nézte szinte... MINDENKI! Egyszerűen tényleg szinte mindenki, emlékszem, elmentünk nagyiékhoz, ment a Dallas, elmentünk másik nagyiékhoz, ott is ment a Dallas, és tudta az összes felsorolható nagyszülő, hatvanvalahány-hetvenvalahány éves korukhoz képest, Jockey-ék mit szemétkedtek össze egymással. Aztán ha a családi barátoknál voltunk vendégségben, ott is ment a Dallas (és - erősen tippelek - amíg mi elvoltunk a nappaliban, odakint az étkezőjükben, a Ewing-ok nappalijában történtekhez hasonlóan, nagyvalószínűséggel ott is csordogáltak a poharakba whiskey-k). Gyakorlatilag mindegy is volt, a hétvége melyik napján megyünk, mert vagy szombat vagy vasárnap délután, már nem emlékszem, meg is ismételte a tévé. Olyan biztos pont volt ez abban, hogy mi fog menni a tévében, ha bekapcsoljuk, mint adott időpontokban a Friderikusz Show vagy az Uborka.
Ha már az Uborka című bábkabarét így véletlenül előkapartam a kilencvenes évek televíziózásáról szóló emlékeimből: Jockey Ewing az az amerikai Torgyán József, lesoványodott állapotban, és hajfestés nélkül. Nemcsak a vérebi fejszerkezetükben található hasonlóság, de ez abban a tényben is megütközik, hogy Jockey a nyolcvanas években (amit mi magyarok a kilencvenesekben láttunk csak) pont ugyanúgy mesterkedett a család életében, mint Torgyán próbált az országéban. Ráadásul az amerikai Torgyán József pluszba ki tudta termelni magából a magyar Jockey Ewing-ot, a napjainkban stabil másfél millió magyart a képernyő elé ültető Berényi Mikit, a Mátyás király tér teljhatalmú wannabe gengszterét. További csodája az ilyen furcsa geneológiának, hogy még évekkel korábban, a rendszerváltás előtt nem sokkal, de a kilencvenes éveket is szinte végigtaposni készen, megszületett a magyar Bobby Ewing is, Vágási Feri. Egészen pontosan csak nappal volt a magyar Bobby Ewing, mert Vágási éjjelente már átavanzsált a gazdagréti Batman-nek, hogy trolikról leszállva hősiesen el tudja intézni az Almát megerőszakolni készülő huligánokat. Hihetetlen képességeiből kiindulva feltételezhetnénk, hogy Vágási ereiben a texasi kopó Chuck Norris dns-éből is belecsordogálhatott némi szuperképesség, de hát ez nem lehetséges, mert Feri az NemCSÁK Károly. Na, ennek nagy része tömény hülyéskedés, viszont abban az egyben biztos vagyok, hogy Jockey nélkül nincs Berényi Miklós, és nem lenne, aki rendszeresen kibasszon Klaudiával. Pénz & Sárm.
Ha nincs Dallas, és nincs a ,,Ki lőtte le Jockey-t?" történetszál, nincs a Simpson családnak a ,,Ki lőtte le Mr. Burns-t" duplaepizódja sem. Az egy kiváló darab; ha csinálnom kéne egy Simpsons-válogatás dvd-t, tuti rákerülne. Az akkori Simpsons-részek alapból jobban is tetszenek, mint amiket mostanában látok.
A Dallasban láttam először ágyjelenetet is. Meg a Vészhelyzetben. Na persze azt sose mutatták, mi történik, erre még várni kellett addig, amíg ovis- vagy iskolatársakkal magunktól, mindenki által az otthonról hozott félinformációkból, össze nem rakjuk a nagy végzetes fütyi-punci képletet. De a Dallasban már látható volt, hogy itt valami folyik az ágyra dőlve, és nem csak alvásról van szó, és itt hallottam először a ,,megcsalásról" is, mint olyanról - csak éppen gyerekként arról se egészen tudhattam, mit jelent. Meg a részegséget is ott láttam először, mint olyat. Gyerekként, hol máshol találkoztam volna részegekkel? Hát szerencsére nem lett rá precedens. Csak volt, és már nem tudok róla. Egyszer nagyon berúgott a családi barát apuka, és nem tudtak hozzánk átjönni, amikor meg volt beszélve - anyám meg közölte velünk, a kölkökkel, hogy azért nem tudnak jönni, mert az az apuka belerúgott az ajtóba... Hát szegény. Ha tudtam volna az igazat... Egy pontban összefoglalva ezt a három dolgot, a Dallasból értesültem jónéhány dologról először.
Arra is megtanított egy kicsikét Jockey, hogy hogyan is kell csajozni. Igazából arra: hogyan kell a nőkkel bánni. Hogyan kell velük beszélni. Nem figyeltem erre szándékosan, de valamennyi mégis átragadt rám az egészből. Ha olyan típus lennék, talán azt is elraktároztam volna a tudatalattimban, hogyan kell szemétkedni másokkal, és közben hogyan kell abszolút ártatlannak láttatni magunkat anyánk előtt. Jockey karakterének egyik legerősebb jellemzője, hogy minden geciskedést, amit van pofája megtenni, egyre-másra csak azzal meséli be mindenkinek, meg gondolom magának is, hogy de hát csak a családért tette... De visszatérve a nőkhöz, volt miből megjegyezni valót venni, hiszen ekkora pinabubus szerintem nem is volt annak előtte a képernyőkön. Szerintem nincs is olyan epizód, amiben nem csajozna valamit az öreg. Különben emlékszem, hogy amikor Miss Laposparttal Hank Moody-ról először beszéltünk, felemlegettem, hogy nekem meg Jockey a kedvenc tv-s nőcsábászom, erre Lapospart azt mondta, hát persze, a nyugdíjas asszonykák fejét biztos el tudta csavarni az. De hát ez nem egészen így volt azér': a nyugdíjas mamik a Bobby-t bírták, mert ő volt a jófiú, a rosszfiú Jockey meg Barbara Carrerákat dugott.
Dallas és a humor. Na egyrészt a Kretén magazinban megjelent képregényt kell megemlíteni, amire az osztályból csomóan emlékeztek, és jó hangnemben emlegették fel, mégha a humora kicsit infantilis is volt. Amiket itthon megtaláltam, nyáron, az új utó-sorozat alkalmából, ide raktam fel.
A másik kötelező darab Galla Miklós Dallas-dala, amit a már említett Friderikusz Show-ban is előadott. A műsorban különben, ekkor-meg-ekkor-meg-ekkor, vendég volt Jockey is, Samantha is, Bobby is.
Külön röhögni valót jelent a Dallas újranézése különben: nagytesómmal legutóbb nyáron visszanéztünk egy csomót ily módon. Félreértés ne essék, ez kedves nosztalgikus röhögés, mint ahogy a Szomszédokat nézi az ember. A szereplők persze mind komolyan veszik magukat és a történéseket az egész közben, a húsz-harminc évvel későbbi nézőnek viszont pont az csal mosolyt az arcára: ,,na ne bassz, itt már megint dráma van?!" Hát még közben ha a kilencvenes évek kollégiumainak felesezős játékát játszottuk volna... További röhögni valók az abbéli beszólások, meg hogy Ellie (aki a Ewing-fiúkat elli, höhö) mindig azzal jön, hogy azonnal fejezzék be a veszekedést, mást szinte nem is mond, meg hogy milyen már, hogy ezek képesek beülni az étterembe fehér kalapokban... Komolyan olyan jó szórakozás, mint a Szomszédok-újranézés. Csak amíg ezek állati komolyan veszik ott magukat, addig a Szomszédok... Hát azok nem is tudom, mit gondolhattak a forgatás alatt arról, mi a fene készül.
Kilences számú dallasi dologként éppen az a videó is jut eszembe, milyen lenne a két sorozat crossovere:
Éééés ami még kihagyhatatlan, az átszinkronizálásos videók ősatyja, egy megismételhetetlen darab, ami annyira alpári és prosztó, hogy az már fenséges:
https://www.youtube.com/watch?v=kVK65S4HgeI
https://www.youtube.com/watch?v=JhyhUP6TnT0
Sajnos nem engedi beágyazni a videókat, nemtom, biztos Berényi Miki keze van a dologban. Az egyik készítővel, akit a Youtube-kommentek között utolértem, levelet is váltottam, mert annyira kiváló darab, a maga suttyóságában, hogy azt nem lehetett szó nélkül hagyni. Jockey megformálójának ezúton is legyen könnyű a föld, és ahogy az átszinkronizálásban mondják: ,,Ajjj, aranyanyám, Jockey már nem szűz!..."
Utolsó kommentek