Egy Tisza-parti, a pulikutyával való beszélgetésben éreztem meg ennek szükségét, és egyáltalán azt is, hogy ebben a hosszas listázgatásban ki ne merészeljem hagyni a listák-beli több más egyéb zenei utalás és konkrétabb dalcsokor mellett a néhai Kispál és a Borz feletti megemlékezést sem... "A Kispál énnálam", vagy "az én Kispálom", ilyesmiket lehetne mondani, "én így láttam", "én így éltem meg", nekem "ilyen részem volt benne". Ilyen kicsi részem, tulajdonképpen, mert - mivel az együttes maga több évet élt meg, mint én magam, már léteztek, mire világra jöttem - jó soká értem be arra, hogy megismerjem, és pár évre rá, hopplá, fel is oszlottak. És azzal a pátoszos fordulatot se használnám, hogy ezt a - mindössze - öt évet hogyan "kísérte végig", mert végigkísérni nem kísérte, erről már a sokfelé-kacsintós, kevésbé-válogatós, és egyáltalán nem rajongó-típusú zenei érdeklődésem tehet. De hát azért sokszor ott voltak, amikor valakiknek ott kellett lennie, akár a fejemben, akár a fesztivál-programfüzetben, akár akkor, amikor kérdezte valaki, melyek a kedvenc együtteseim, és még akkor is, ha dalszöveg-idézet formájában popkulturális utalást kellett, legyen az komment, legyen az beszélgetés, valahol megejtenem. Hogy ennyiszer jelen voltak, ezzel a melyikek-a-kedvenceim-tőlük-listával még lógtam nekik.
Meg a pulikutyára is reflektálok félig-meddig ezzel, a rakparti estén ugyanis, Hulk-ként kieresztve magából az ő amatőr rockzenészi oldalának kötekedősebb és a-magyar-zenei-életben-mindent-lenézőbb énjét, a cinizmus sósvízű kádjában hátradőlve leszólta a kispálos Lovasit is és a tankcsapdás Lukácsot is, mint a magyar pop-rock nagyságosságainak tartott szerinte-senkiházijait, nem is ismerte az előbbi munkásságát, de mégis úgy fikázta őket, mintha a rockzene mérföldmagas hegyéről nézne le fölényes rájuk, és nézné is le onnan őket. Hé, héjj. A 'Csapda ügyében nem szóltam - bár vele ellentétben én bírom őket -, mert arról tudtam, hogy már hallott tőlük számokat, úgyhogy joggal eldönthette, tetszik-e neki vagy sem, de mint kiderült, Kispálékat nem hallgatta meg sose, csak látatlanban nem szereti. Na jó, igaz, mondta, akkor küldjek majd pár számot, és majd eldönti, ilyen értelemben kapnak egy esélyt. Küldtem neki négyet vagy ötöt, ami szerintem tetszhet neki tőlük, innentől az ő dolga. De a pulikutyának küldött négy-öt számán kívül, itt a többi is.
10. helyezett: Pistike
de Pistike
semmit se látott
mert titokban
bombákat gyártott
Van a listáról lehagyott számok közül egy csomó, ami ennél a rövidke szerzeménynél jobb; ha huszas listát írnék, nagy valószínűséggel ott is az utolsó helyek egyikére tenném. A refrén poénja viszont annyira ütős, hogy mint korrupt kidobóként egy zártkörű buliba a viccesgyereket, Pistike dalát is ugyanúgy még-bejuttattam erre a listára.
9. helyezett: Iszonyú lassú
és most
itt van
elvált
meztelenül festjük ki a szobáját
Asszem az utsó pár helyezett még nem a bulisabbak, hanem csak az ilyen iszonyú lassúak. Elfantáziálós, idegen pucér nős, öregedőn is még kanos férfis darab. Ez az a Lovasi, aki egy fesztivál sörsátrában azzal a kérdéssel ment oda egy fiatal lánykához: ,,Melyik bokorban akarsz leszopni?"
8. helyezett: Hang és fény (Napozz Holddal verzió)
szeretem ha visztek
mindegy is hová
egy vetélkedőben nyertem
ezt az álmom
valami dal szól gyerekkoromból
örülök hogy a refrén
még megy és lassan
a többit is
kitalálom
A Volt Fesztiválon találkoztam ezzel a dallal. Egy éve voltak túl a Búcsúkoncerten, amin nem voltam ott, de ezt a Volton azzal pótolhattam be, hogy a Budapest Bár fellépése előtt (amiben részt vett Lovasi is, továbbá a felvételen szintén látható Szűcs Krisztián és Kiss Tibi is) ugyanazon a színpadon, nagyképernyősen levetítették a koncert-dvd-t, és a színpad előtt épp olyan volt, mintha élőben zenélnének nekünk, és arra buliznánk. Lovasiék lazulgattak a színpad egyik sarkában, és ők is ki-kimentek a filmet nézegetni. Mókás volt az egész. Ezekért a percekért is választom ezt a Búcsúkoncert-verziót, mert - pár kommentelő véleményének ellenében - szerintem sokat dobnak rajta a fent említett ,,művészurak", plusz Beck Zoli, Németh Juci, meg akik ott vannak még. ,,A magyar We Are The World", írta egy másik kommentelő, és mekkora fricskává válik az, hogy épp egy ilyen szövegű, este tv-t nézős számból lesz az, nem valami magasztos, pátoszos, kiizzadt, üzleti szerzeményből, amit olykor-olykor közénk dobnak a közjó érdekében. És milyen őszintén szól az már a fiatal alternatív-generáció szájából itt, hogy valami dal szól gyerekkoromból!... Vannak, akiknek ezek a dalok is a gyerekkor része. Nekem már kamaszkor. De hát vékony a határ.
7. helyezett: Tegyetek el befőttet
ha egy atombomba
hullna lefelé
a földre
mondjátok a verset
a vizet öntsétek
a zöldre
Egy igen sokszor megénekelt témájuk: a világvége. ,,Ágy, asztal, tv", ,,Jó a világ végéig", és még egy csomó másik. Abban pipálja le nálam ez utóbbiakat a befőttes szám, hogy valóságos költemény a szövege, a szokottnál (ami szokatlan is) követhetőbb és egyértelműbb szöveggel. E sorokat pont 2012-ben írom, úgyhogy december végére az életben-maradásért-bizakodóknak majd lehet szólni, hogy lesz még a világ jövőre.
6. helyezett: Mégegyszer
már régóta játszom hogy az is van amit akkor láttam
mikor még a kertedben éltem hogy menjen a többi
köszönöm hogy megy
Ha szebbeket igen, ennél kreatívabb és látomásszerűbb dalt aligha írtak még az ember édesanyjának. Gyerekkori képek és képzetek köszönnek vissza, amik egészen hihetőek, és ha velünk nem is úgy volt, ahogy Bandika akkor látta, akkor is meg tudjuk köszönni velük anyukáinknak a magunkét. Aztán megőrül a szintetizátor.
5. helyezett: Szőkített nő
mert itt a földön él
és nem beszél velem se
kitalálhatom hogy mit csinál
a háza nagy
a férje béka
puszilja persze de nem király
Jé, egy sláger! Nehéz róla a riportba különösebbet mondani. Egy jól eltalált, dallamos, könnyen megszerethető, poszt-modern mese. Előbb-utóbb mindannyian találkozunk szőkített nőkkel, akik a vicceken kívül is léteznek. Szőkített volt az ofő is, és javasoltam, hogy a szerenádon ezt is énekeljük el neki, meg a Beatricétől az Azok a boldog szép napokat, de a csajok nyomatékosan közölték, hogy hát inkább nem kéne.
4. helyezett: Zsákmányállat
szól a kürt ellibben a függöny
amit most látsz
az tényleg van
kár hogy mikor körbenéznél
a szélben a mécsesed
ellobban
Na, ezt már konkrétabb koncert-élmény véste bele az agyamba: szegedi Ifjusági Ház, nyolcadik és kilencedik osztály tavasz-tavasz, még nem adtak ki söröket; hol a családi barátoknál alszom, harmadik emeleti kanapén, hol a hippikockánál vékony sárga matracon, vörös fények, feloszlásról még szó sincs, piros trikós feszes mellű csaj, akinek a spanyolszakossal fogadva megmarkolom a seggét, izzadt szőrös pogózó emberek, általános iskolai haverok, táncikálás; tovatűnt, daliás idők. A dal meg amúgy is király.
3. helyezett: Disznók tánca
és egy pár üveg
sörtől majd
mindenki
elfelejti
hogy az lett amit így
pont
nem akart itt
senki
Akármilyen krach üt be, legyen az magánéleti-, politkai, vagy gazdaság-beli baj, ezeket a kezdősorokat mindig be lehet vetni, egyben jellemezni is velük az emberek magatartását a válságok közepette. Legyintés. Iszunk egyet, elfelejtjük: legközelebb úgy is más lesz a probléma. A folytatás jóval inkább lovasis látomásos: ez megint az az eset, amit a hippikocka is felvetett már nekem, mindenki mást láthat bele simán a szövegekbe, mást-mást érezhet bele. Szerintem akkor kár is nagyon beleásnia magát a szövegfejtésbe az embernek, úgy is mást jelent ennek-annak, máshogy éli meg, én is csak a saját élményeimért nyúlhatok ilyenkor. Ezért teljesítmények is ám az alternatív zenekaroknak a jobbféle szövegei! Ami a saját ,,Disznók táncámat" illeti, azaz ahogy én értem (annak ellenére, hogy van másik, istenes-és-megintcsak-világvégés értelmezésem is), aszerint én is pörgettem ki és engedtem már el disznót, talán nem is egyet.
2. helyezett: Ha ez a vég
bízzál bennem űrbázis
én jó fiú vagyok
látod nincs is kedvem mégis
ezekkel táncolok
aztán a wc előtt egy nő
a fülembe ordítja hogy hátha
ma van utoljára
ekkora lárma
Erre a számra legjobb a vegyészéktől másnaposan, dögmelegben, láthatósági mellényben, izomból hazatekerni a Bordány-Zsombó úton. Elég, ha csak ennyit mondok. És a meghatározhatatlan űrbázisos-robotos-talán-megint-világvégés képsorozat se kutya.
1. helyezett: Húsrágó, hídverő
csinálj csodát én meg elhiszem
Ezt még a katonás ajánlotta, még régen, pedig akkor már régóta ismertem a Kispált. Úúúúúristen, miféle számra mondhattam, hogy a legjobb, amikor még nem ismertem ezt? Szintén egy kommentelő volt, aki erről meg azt írta, ez volt sok évig az ő bőgőnótája. Ezt valahol meg is tudom érteni. A szürreális szóösszetételekbe annyi nyomasztó íz került bele, mindezt alá is húzó zenével, hogy akinek volt már valaha elcseszett szar szerelmi ügye, az tökéletesen megérti a dalt. Nekem volt, az fix. Akkor talán értem is. Vagy legalábbis szerintem igen: ez a dal mintha már kibaszottul megtörtént volna velem. Tudok olyat, aki olyan fél karral ölelő-féle volt, meg aki amolyan utólag ne sírjon már a versen típus is. Legalábbis ahogy azt kihallom ebből az egészből. Az észosztóval ugye már kifejtettük, hogy azok az emberek, akik buliznak a 30y ,,Bogozd ki" nótájára, azok soha életükben nem élték át a dalban elhangzott szarügyeket. Erre viszont azok is elbuliznak, akik igen, mert olyan piszok jó gitártémája van. És ilyen értelemben úgymond már sírva-vigadós is tud lenni. Hogyhogy pont a helyezettek talán legrégebbi darabja lett az első, az sem akármi. A miből lesz a cserebogár fordítottja. Ez a dal a többi apukája.
Utolsó kommentek