Jó Szabolcsom, ha gyúrás közben meg-megáll,
azt a kérdést ama percre felteszi tán,
hogy hová lett az összes kívánt kisleány?
Hol szalad Barbara, kis kamaszkori láng?
Bája süldő fejét elcsavarta simán,
hamiskásan, s a Szabi pipa lett, morci,
ha Barbi előle lépcsőkön menekült.
Melyik diszkóban issza le magát Dorci,
kinek csomagja olyan sok pénzbe került?
Meg ő, ki szilveszteren melléje leült,
kivel horrort nézni ment, a kicsi Eszti
hol osztja az észt és vizipipaködben
a vesztikutyaszemét kire mereszti?
Jaj, nyelvet hol csacsog táncoslábú Ancsi,
a vasszívét most melyik pasi hegeszti?
Nem járt hozzá, pedig nem volt nála uncsi,
mégis hittük már, ez a pár a csudijó.
Mind elvesztek, mint bizonyos tavalyi hó.
Ki meglett, se kellett soká, e rossz lovag
gyakran fordult hát más lányka, másik randi
után. Drága mind - ám velük se boldogabb,
s máshol járnak ők is. Hát hová tűnt Szandi,
kiről oly sok szóvicc volt, pedig csak strandi
papucsba láttuk, na kinek vendége most?
Nem volt elég ő, bő lista van, asszongya,
hogy néz ki és kit szólít le utcán Szonja?
Ma hol leled Renit, a volt-humánszakost,
ő is, igen, sorsot párka ahogy fonja,
útbaesett; hol balhézik már e Reni,
csókja a részegség gőzét hol leheli,
hányan várják, Szabolcs mint várt, hiába?
Hol van az mind, kikért vágy száll a bikára,
hol, ha a szükség győz, vér kardját ha feni,
szív máglyát rak, tornyokat dönt a libidó?
Mind elvesztek, mint bizonyos tavalyi hó.
És most hol az édes, ki közeledni látszott,
becéző szavú, szobrászművész Bianka?
Éj leple alatt néha ablakán bemászott,
Szabolcs meg cipelt, megtett mindent miatta,
de dobta, pedig szívét, mellét kirakta.
Mi lett a lánnyal, kivel partiban smárolt,
mert kevésbé lehetett volna vedelni?
S a névtelen, mellyel egy hét után táncolt?
Na és kiért minden erőlködés kár volt,
Hol körözget keselyűként az a Berni,
kinek lidérces sötétsége úgy láncolt,
s mégse tudott a kegyéért sose nyerni?
Minek rajzolta Bé-betűjét le százszor,
röhej volt, terelt, mint a kecskét a pásztor,
róla szól azóta az Odi et amo.
Mind elvesztek, mint bizonyos tavalyi hó.
Ajánlás:
Hölgyek, szépleányok, vegyétek észre őt.
Szívvirágát ne szakítsátok le tőbül,
és ránézve ne játszatok meg úrinőt.
Hisz nem vár szebb sors tirátok se, halihó,
és amíg a sztori étlapnyira bővül,
mind elvesztek, mint bizonyos tavalyi hó.
Utolsó kommentek